Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1997. május |
- |
Hitler vitte magán a nácik elleni harag oroszlánrészét, mivel ő a bábja volt azoknak, akik a rezsimet vezették a színfalak mögött megbújva. Ez egy gyakran felhasznált ügyeskedése azoknak, akik el akarják kerülni a felelősséget a tetteikért. A bűnbakot gyakran már jóval a bűntény elkövetése előtt kiválasztják, különben a tervezett bűntény nem következne be. Hitler egy klasszikus példa a bűnbakra, aki készségesen a kezére játszott azoknak, akik manipulálták őt, egészen halála pillanatáig. Egy sérült egója volt, aminek simogatásra volt szüksége, mivel kínosan tudatában volt a gyengeségeinek, és hogy mások hogyan éreztek iránta. Ő az volt, amit általánosságban "lúzernek" (vesztesnek) neveznek, mindenben sikertelen, amihez csak hozzányúlt. A nők lesajnálták őt, kivéve, ha úgy döntöttek, hogy anyáskodjanak felette, de ezeknek a reakcióknak egyike sem az volt, amire ő várt, különösen egy le nem szállt here fényében.
Sok sérült férfi egó, aki fel akarja fújni saját képét, így tesz, túlságosan merevvé válva, azt remélve, hogy ez majd el fog menni erőként/erényként. A lúzerek majdnem ellenállhatatlanul belefulladnak az azonnali hírnév vagy pénz ígéretébe, és a hataloméba és a figyelemébe, amit ez hoz. Hitlernek egy járulékos sebezhetősége is volt abban, hogy szerette a zsidókat egy olyan országban, amely számukra sok haragot hozott az elért eredményeik iránti féltékenységből kifolyólag. Hitler a zsidó anya típust különösen megnyerőnek találta, mivel ezek megbocsátották neki az el nem ért eredményeket, és jó humorral fogadták el férfiatlanságát. Szerette magát a jelenlétükben tudni, de ez összeütközésbe került saját szükségével egy alternatív ön-kép iránt, és a német társadalommal általában. Eképpen egy szeretet-gyűlölet viszonyt fejlesztett ki, amely bármelyik irányba továbbhaladhatott volna. Az egyensúly akkor billent ki, amikor a nácik elkezdték őt manipulálni, személyes sikerekkel táplálva őt cserébe a zsidók iránti gyűlöletért.
Gyűlöletének hevét az ő ragaszkodásának tagadása iránti szüksége táplálta. A zsidók elleni dagályos beszéde a pénzügyi sikereik okáért egy könnyű út volt számára, hogy beszedje a vámot a maga sikertelenségi történeteiért mindenben, amire a kezét rátette. Tudott szenvedélyt vinni a választóvonal mögé, hogy a zsidó vérvonal tisztátalan, minthogy meg volt rémülve attól, hogy mások esetleg felfedhetik, hogy ő magában is volt zsidó vérvonal. A kitartó hozzáállása a szomszédos területekre irányuló tudatos előrenyomulás és a népesség szegmenseinek kiirtására hozott direktívák érdekében egyszerűen egy olyan cselekedet volt, amelyet remélt, hogy a szeretői be fognak venni, amit meg is tettek, férfiasságnak vélve a kemény szavakat. Ezt könnyen meg tudta tenni, minthogy nem volt kitéve a rendeletei és beszédei következményeinek, mivel hiányzott az életéből minden valódi munka, egy megóvott és gyermekként kezelt létet folytatott. Amikor azok, akik a báb-Hitlerük zsinórjait mozgatták, már nem tartották őt semmire, akkor egyszerre szembesült tetteinek következményeivel, és engedte magát másoknak megölni, az alárendelt gyerek szerepét játszva, aki valójában mindvégig volt.