Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
? |
1996. augusztus |
A marhacsonkítások ügye egy olyan téma volt, amiről mi nem beszélhettünk egészen a legutóbbi időkig, mivel ha így tettünk volna, az teljes egészében érintkezésbe bocsátkozást jelentett volna az önmagukat-szolgálókkal, mely feladatra nekünk jelenleg nincsenek meg az erőforrásaink, mivel magasabb prioritású feladatokba vagyunk belebocsátkozva. Ez egy önmagát-szolgáló szívatás volt, amit úgy éreztünk, meg fog bukni, és így is lett. Az emberek csak mérsékelten lettek megzavarva a csonkítások révén, és megértették, hogy az valószínűtlen, hogy belőlük legyen célpont. Bár az önmagukat-szolgálniban lévő idegen látogatók, akik a csonkításokat elkövették, már kisétáltak és felhagytak ezzel a tevékenységgel, ez még fog folytatódni egy darabig az ő emberi kollégáik érdekei révén. Ez egy közös emberi-idegen tevékenység volt, bár a résztvevők mozgatói eltérőek voltak.
A résztvevő idegenek nagyfokú félelmet és egy reménytelenség-érzést szerettek volna becsöpögtetni az emberi társadalomba, hogy az emberek a félelmi állapotukból kifolyólag hajlamosak legyenek az önzésre, és az önmagát-szolgálni orientáció felé vegyék az irányt. Ezért a nemi szerveket és más érzékeny és védett szerveket vettek célpontba, úgymint a szemeket, a szájat és a végbélnyílást.
Az üzenet szintén úgy lett elhintve, hogy a csonkítások az alatt lettek elvégezve, amíg az állat még élt, kínozva nemcsak a fájdalom által, hanem annak a tudatával is, hogy mit csonkítanak le róla. Egyes emberi kontaktáknak, akik leadták a Hívást az önmagát-szolgálninak, időnként ilyen bemutatót tartottak, és azok visszatértek elmesélni a sztorit. Mindamellett, dacára a csonkításokkal eltelt éveknek, sőt évtizedeknek, az elért hatás alig lett több egy kíváncsiságnál.
Az emberek a benne foglalt burkolt figyelmeztetést nem vették komolyan maguk számára, mivel világos volt, hogy ha ők is egy célpont lehetnének, akkor embercsonkítások is történnének. A tapasztalat nem azt mutatta, hogy az emberek beléptek volna a csonkítási körbe, egy-két pletyka ellenére, hogy egy vagy két embert lehet, hogy megcsonkítottak. A több ezer megcsonkított állat ténye ehhez képest egy aránytalan mintaként tűnt ki.
Az ügyben illetékes emberek részei annak, amit tágabb értelemben a New World Order-nek (Új Világrend) neveznek, és ők azok, akik a kontaktákat és az ufológusokat a fekete helikoptereikkel zaklatják, nem a kormány valamelyik szárnya. Ezek az egyének abban voltak érdekeltek, hogy az emberi társadalmat egy karnyújtásnyira (?)(*at arms length) tartsák az idegenektől, összhangban a Függetlenség Napja c. filmben alkalmazott pánik-taktikákkal. A mozgatójuk az volt, hogy a jelenlegi medreiben haladva tartsák az emberi társadalmat, a jelenlegi vezetés irányítása alatt.
Az emberi résztvevők felkészültek voltak a tervezett csonkítások előtt, lévén, hogy ők voltak a tervezők. Ők voltak azok, akik kiválasztották és kijelölték a marhákat, és a célpontot így megjelölve, ők egy olyan pozícióban voltak, hogy készültségben lehettek, amikor a csonkítás megkezdődött. Tényleges kommunikáció nem folyt a résztvevő emberek és idegenek között, mivel a csonkítások először egy emberi tevékenységként kezdődtek, és az emberi elkövetők meglepetésére, egyszer csak idegenek kezdték el végezni a csonkításokat, mielőtt ők a helyszínre érkeztek volna. Nem olyasvalakik, akik szívességet tesznek, különösen, hogy ők azt a benyomást próbálták becsúsztatni az emberi társadalomba, hogy az idegenekben nem lehet megbízni - ők csak tették a magukét.