Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. június |
- |
Egy nagymértékű káosz uralkodik a spirituális orientációkra vonatkozólag, és abban, hogy hogyan határozható meg, hogy valaki ebbe az irányba hajlik, vagy abba. A kulcs karakterisztikák lehet, hogy működésbe lépnek, amikor a végjátékra kerül sor, de ritkán ez a helyzet, és az élet legtöbb helyzete megengedi, hogy az igaz orientáció maszkolva legyen a személyiséggel, mentségekkel, vagy olyan felépítésű szituációkkal, ahol az illető orientációjának nincs lehetősége kinyilvánítódni.
Vegyétek a hivatal felépítésének példáját, ahol egyének között osztják szét a feladatokat, de a csapatmunka a hangsúlyos. Az igazgató számára a nemrég leszerződtetett extrovertált fiatalember úgy tűnhet, többet tesz, mint amennyi a része lenne, legalábbis abból, amennyit beszélni hallani, mivel sok története van annak részletezésére, hogy a szakértelme, vagy a kihívásért való lelkesedése a cég érdekeit szolgálja, a cég megmentésére hivatott. De vizsgáljátok meg a csapat egyéni tagjait, és rájöttök, hogy az ellenkezője igaz, mivel ő volt az, akit meg kellett menteni, és a nemtörődömségét álcázta, amíg a türelmes csapat más tagjai átvállalták a munkáját. Amikor pozícióját felemelik és bólintanak neki, a csapat tanácstalan, mivel velük az nem fordulna elő, hogy jelentsék a főnöknek, hogy ő többet vesz el, mint amennyit hozzáad. Ők úgy tekintik őt, hogy segítségre szorul, egy fiatalnak, akinek útmutatásra van szüksége, és szárnyuk alá veszik. Ez a típusú - a háta mögé menni, majd felvenni a jutalmat - magatartás gyakori jele annak, hogy az illető főként az önmagát-szolgálni orientációban tevékenykedik, vagy abba az irányba tart.
Vegyetek egy példát a katonaságból, ahol katonák gyakorlatoznak, majd hirtelen a frontvonalon találják magukat egy összecsapásban. A gyakorló próbák alatt a parancsnokot nagymértékben félre lehet vezetni virtuskodással a biztonságos és irányított gyakorlatok során. Ezek az egyének, akik kitűnnek, és a társaikat nagyobb erőfeszítésekre serkentik, és akik vezetői képességeket mutatnak, ezekről azt feltételezik, hogy ugyanezt fogják tenni a csatamezőn is. Mégis elég gyakran, a csendes katona, aki egyáltalán nem tett lépéseket, hogy reflektorfénybe kerüljön, lesz az, akinek harcba kell lépnie, és felvennie az igazi vezetői pozíciót. Ez a valóságos vezető lehet, hogy veszélybe sodródva találja magát, szándékosan, hogy így azután a címet viselő vezető jutalmat kapjon. A halott emberek nem beszélnek, és az ütközetről szóló feljegyzések páratlanok a jutalmakban és előléptetésekben, és így minden híreszteléssel leszámolnak. Hogy valaki mást helyezzen veszélybe egy cím, vagy pozíció megőrzésére, egy erős jele annak, hogy az illető az önmagát-szolgálniban van, és ritkán fordul elő, kivéve, ha az illető már megtette orientációs döntését.
Vegyétek egy nővér példáját, akitől a törvények, és a kórház szabályai, ahol dolgozik úgy kívánják, hogy fenntartsa a páciensek életét, tekintet nélkül a szűnni nem akaró fájdalomra, amit ezek átélnek, vagy a könyörgésekre, amiket ezek hozzá intéznek. Kockára teszi a munkáját, hivatását, a törvényes státuszát, a képességét, hogy családját pénzügyileg támogassa, és a szabadságát mindenképpen, mivel a törvény üldözné őt, de ő úgy határoz, hogy hallgat ezekre a könyörgésekre. Bizonyos gyógyászati szereket, melyek életben tartják az élőhalottat, a gyötrődő kíntömeget, amely kétségtelenül a haláltusáját vívja, inkább lehúzza a vécén, minthogy a páciens markába erőszakolja. Ki tudhatja? A beteg, aki alig tud beszélni, kivéve a könyörgések suttogását, minden bizonnyal nem fog panaszkodni. Ez a fajta rizikóvállalás, amiből az énnek végképp nem származik előnye, hanem sokkal inkább kockázatot jelent az én számára, egy erős jele annak, hogy az illető a másokat-szolgálniban van.
Vegyétek a gyerekek példáját a háztartásban, ahol az anya beteg, krónikusan, és így a gyermekektől várják el, hogy a kötelezettségeit magukra vállalják. Az apa sokat, és keményen dolgozik, és nincs türelme az elvégzetlen házimunkákkal. Néhány fiatalabb gyerek segítségre szorul a munkájában, különösen akkor, ha nem nézi az órát, és rajtakapható, hogy siet vele, amint az apa hazaér. A legidősebb egy leány, aki átcsúsztatja saját munkáit fiatalabb testvérkéinek, a felét nekik hagyva, hogy így nem világos, hogy ki volt a figyelmetlen. Ha a lánynak kell megszárítani és eltenni az edényeket, de egy másik gyereknek kell megteríteni, a száraz edényeket inkább az asztalra helyezi, mintsem hogy a konyhaszekrénybe, ez megzavarja a dolgokat. Az, hogy a kisöccsét megverik, mert túl sok edényt ránt ki a szekrényből, nem érdekli. Ő a frizurájára gondol, és a sminkre, és a megfelelő fiúval való találkozásra a sétányon. A gáncsokat kiveti, ahol lehet. Ez a típusú hiánya a másokkal szembeni érdekeltségnek, melyet figyelmetlenségnek lehet címezni, de ott, ahol valaki látja a kistestvér megverését, és a jövőben számít erre, ez nem figyelmetlenség, hanem a tekintetbe vétel hiánya, egy biztos jele annak, hogy az egyén maga felé orientált, az önmagát-szolgálniba.
Ugyanebben a példában, a fiatalabb testvérek egyike, egy fiú, elvégzi a fele munkát két kisebb testvére számára. Velük dolgozik, mutatva nekik, hogyan kell a munkát végezni, és ily módon meggyőződik nemcsak arról, hogy a munka el lett végezve, hanem hogy azok a szigorú apa szemének is megfelelnek. Ebben nem kap jutalmat a munkáért, de megdicséri a testvéreit. Ő szintén feladja az iskola utáni játékokat és bulikat annak érdekében, hogy biztos lehessen abban, hogy a testvérkéit ne kapják rosszul elvégzett munkákon, tudva, hogy az apja kimerültségben úszik, és nyugtalan, és mindezt a háztartásra adhatja ki, ha adott egy fél ürügy. Ez a fiú, bár maga még gyerek, erős másokat-szolgáló orientációjáról tesz tanúbizonyságot. Ez a karakterisztika nemcsak abból áll, hogy segít másokat, hanem hogy arra törekszik, hogy erőssé és elég magabiztossá tegye őket, és fel fogja áldozni saját örömeit azért, hogy mások ne szenvedjenek.