Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1997. május |
- |
Nem úgy, mint az önművelő tanok, melyek kivethetők az egyénre, valakinek az orientációja nem egy tudatos választás. Azok az emberek, akiket elcsüggesztenek azok, amiket ők én-központú motivációknak vélnek, valószínű, hogy nincsenek azon az úton, amely az önmagukat-szolgálóvá váláshoz vezet. Ezek az egyének soha nem foglalják el magukat ilyesfajta gondolatokkal. A figyelmük inkább azon van, hogy a világnak, nem saját maguknak, kellene megváltoznia, és a változást mindig olyannak képzelik el, hogy az én-központú egyén javára váljon. Az igazat megvallva, a tudatos próbálkozásoknak, hogy valakit a másokat-szolgálni felé mozgassunk, egy negatív hatásuk van, mivel a figyelem középpontját gyakran arra a magatartásra helyezik, melyet másokat-szolgálónak feltételeznek, de alapjában véve az ént szolgálják. Az orientáció kulcsa a magatartás mögött álló igazi mozgató, nem egy mondott hajtóerő, sem egy látszólagos motiváló.
Az önző cselekedetek kendőződhetnek másokkal való jótékony bánásmóddal, és gyakran tényleg ez a helyzet. Sok szervezett vallás kényszerít merev szabályokat a tagjaira a segítés látszatával, hogy ne engedjen a kísértésnek, és hasonlók. Korlátozzák a szabad gondolkodást, és megszorítják a másokkal való kapcsolatteremtést, annak álcája alatt, hogy ezzel segítik a gyülekezetet a helyes ösvényen maradni. Eközben a templom díjakat szed, mindezt annak a látszatával, hogy az üdvös irányítás folytatása érdekében történik. Sok emberi társadalomban a gyerekeket majdnem születésüktől fogva arra tanítják, hogy csendesek, rendesek legyenek, és hogy ne legyenek követelődzők. A független gondolkodás és az ötletek és érzelmek nyílt kifejezése megfélemlítik az intézményt, így ezeket rossz magatartásnak tekintik. Ezért azok az emberek, akik olyan tulajdonságok felé hajlónak találják magukat, melyeket úgy tanítottak, hogy azok rosszak, azt hiszik, hogy még hosszú út ál előttük, hogy másokat-szolgálókká váljanak..