Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. december |
- |
A múltban a 12. bolygó a Naprendszeretek részének volt tekintve, a Világok Tanácsa pedig többnyire engedi a helyi 3. denzitású fajokat kapcsolatot folytatni egymással, különösen amikor ugyanarról a fajról van szó. A humanoidok a 12. bolygón ugyanolyan módon lettek beoltva, mint a humanoidok a földön, és ugyanabban az időkeretben, ám egyenlőtlen fejlődés történt. A földi humanoidoknak ragadozókkal volt dolguk, és heves geológiai változásokkal, amik póluseltolódások kísérői. Ha nem szöktek meg, nekik össze kellett szedegetniük a darabokat, és elölről kezdeni mindent. Ezért, a 12. bolygói humanoidok már elérték azt a szintet, ahol a Homo Sapiens a Földön most tart, több évezreddel ezelőtt. Rakétákat fejlesztettek ki, melyek nem különböznek nagyban azoktól, amiket az Egyesült Államok rendszeresen útjukra indít, műhold-hálózata fenntartása végett.
A cél nem egyszerűen bolygójuk körberepülése volt, hanem ásványforrások összegyűjtése a bolygójuk számára, mely lényegében egy vízi világ, ahol a bányászati tevékenységek korlátozottak. Ők kényszerítve voltak egy naprendszerbeli űrhajó kifejlesztésére, és a korai űrhajósaik nagy kockázatnak lettek kitéve, és tucatszámra haltak meg. Az óriás humanoidok világosan látták, távcső-megfelelőikkel, hogy a Föld és a Mars olyan bolygók, amelyek életben tudják tartani őket. Mint a nemzetközi utazók esetében a Földön, számítottak rá, hogy megfertőzik őket új bogarak, és hogy vagy alkalmazkodik ezekhez az immunrendszerük, vagy meghalnak. Végül, a 12. bolygó többszöri ismételt látogatása alkalmával a Naprendszeretekben, a humanoidok kijavítgatták a hiányosságaikat a rakétájukban, és kolóniákat hoztak létre a Földön és a Marson. Azután baj jelentkezett, mivel, fejlettek lévén, az óriás humanoidok a földlakóktól szolgai engedelmességet kívántak meg és kaptak meg, ugyanolyan módon, ahogyan csimpánzok között élő emberek viselkednének. A technológiai előnyük tetejébe a 12. bolygói humanoidoknak még a méretük is az ő előnyükre volt, ahogyan az emberek és majmok esetében is. Ők uralkodtak.
Ahogy ezek a fajta elrendeződések progresszív módon egyre szélsőségesebbé váltak, a Világok Tanácsa közbelépett, és egy karantént léptetett életbe. A 12. bolygó lakosai nem tudják, hogy karantén van rajtuk, egyszerűen csak arra a felismerésre jutottak, hogy menniük kell. Ez úgy lett megrendezve, mint a legtöbb ilyen dolog, hogy a 3. denzitású humanoidok a mai napig azt hiszik, hogy a döntés az övék volt. Fokozódó nehézségekbe ütköztek - fellázadó szolgák, rossz időjárás, készleteik elvesztése - és azt találták, hogy a testvéreik máshol legalább urai a környezetüknek. A fű ott zöldebb volt, és elmentek. Elbátortalanították őket az ennek a küldetésnek a végrehajtására beküldött walk-inok, és a hőmérsékleti különbségekkel létrehozott légörvénnyel megvalósított rosszkor jött viharok, melyek szétszórták a teherhordó állataikat és elsüllyesztették a hajóikat; egy gyorsan elintézhető kisebb jelentőségű bravúr.