Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. április |
- |
Az ember csak nemrég, az elmúlt századon belül, "lőtte bele" magát az űrkorszakba, asztronautákat küldve a Holdra, és szondákat küldve a Naprendszer külső és belső térségeibe. A Naprendszeretek 12. bolygójának óriás humanoidjai túljutottak ezen a ponton, bányászati tevékenységeket alakítva ki a Naprendszereteken belüli különböző bolygókon és holdakon, és rakétákkal közlekedve, hogy találkozzanak az otthonukkal, a 12. bolygóval, amikor az időszakonként egy áthaladást tett. Mik, ebből adódóan, a felfedezési határok a 3. denzitású entitásokra vonatkozóan, akiket spirituálisan túlságosan éretleneknek tekintenek ahhoz, hogy elhagyják a járókát. Vannak ennek a járókának határai? Általánosságban, az entitásoknak a 3. denzitásban korlátlan felfedezés adatik a saját naprendszerükön belül. Ahol a naprendszeren belül több mint egy bolygót laknak intelligens fajok, és egy hatalmi egyensúlyhiány támad ezen fajok között, az szigorításokat eredményezhet egy karantén formájában. Például, ha egy bolygó intelligens fajai ügyesek voltak, mint az ember, míg egy másik bolygónak, egy víz bolygóként, olyan intelligens faja volt, amelynek csak uszonyai és tapogatói voltak, az erőnek egy egyensúlyhiánya lépne fel. Az ügyes faj leigázhatná vagy kiirthatná a szerencsétlen vízi élőlényeket.
Tekintettel az ember erőszakos természetére, vajon az emberi faj már egy karantén pontján van? Ami azt illeti, egy karantén már most létezik, bár az ember eléggé nincs ennek tudatában. A nemrégi nehézségeinek az űrprogramjával nem mindegyike baleset volt, bár az incidensek, amelyek űrhajósok vagy technikusok halálát vagy veszélyeztetettségét okozták a múltban, mind az ember által valók voltak. Az embernek nem lesz megengedve, hogy a Naprendszernek azokba a részeibe utazzék, ahol ki lenne téve annak, hogy összetalálkozzon régi rabszolgatartóival, a 12. bolygó óriás humanoidjaival. Az indokok nem a kis legénységekben rejlenek, akik minden valószínűség szerint információkat cserélnének és talán még barátokká is válnának. Az üzenet, amelyet visszahoznának a Földre, a döféspont ebben. A Földnek hosszú emlékezete van arra, hogy szolgává lett téve a múltban ezen óriás humanoidok által, akik el lettek karantenizálva a Földről az egy másik 3. denzitású faj léte egyensúlyának felborítása végett. Az Átalakulásba érve, a földlakóknak nem válna javára, ha felizgatnák magukat ezzel a kitapinthatóan valós fenyegetéssel, minthogy ez túlzottan megnövelné a félelmet és az idegességet.
Az ember, ezért, a saját érdekében van karanténban. Ha ez a konfliktus nem lenne érvényben, szabad barangolásra lenne lehetősége a Naprendszere egészében, amely a korlátolt intelligenciájára való tekintettel mindenesetre a járókája határait képezné.