Sós víz

A The book of Survival by Anthony Greenbank, pages 51-52.-ből:

Bármilyen megfontolt is, a kísértés nőttön nő. A hajótörött, a szomjúságtól szenvedve gondolja, hogy ő talán más, és a sós víz nem fog neki ártani. Talán van egy kis kibúvó, és jól lesz. Akkor a ködös emlékezetéből előtörnek azok, akik tabunak szánt folyadékokkal túlélték. Aztán mi a ...

És iszik (talán tetteti, hogy véletlenül). Elsőre jónak tűnik. A sótartalom felüdíti, újjáéled, lenyugszik. Úgy tűnik kitart, nagyon is, amíg rögtön késztetést nem érez, hogy újra kortyoljon. És újra. És újra. És újraésújraésújraésújraésújra. A szomjúsága, bármilyen is volt előtte, pokoli méretűre duzzad. És elég hamar, szapora pulzussal, hányingerrel, megnagyobbodott nyelvvel, kék bőrrel, üveges szemekkel, meghal önkívületben.

A tengervíz jó a test hűsítésére, csökkenti a szem nyomását napvakságnál, leöblíteni a sót a vitorláról/edényekről/fedélzetről, amikor felhőszakadás várható, és ha nem akarsz szilárd sót vinni magaddal. DE SOHA NE IDD MEG!

Felajánlotta Clipper.