De hát annyira erős az ízük! Salátába rakva ettem a leveleit (rengeteg öntettel), a fejeket vajban *sautéed? (de nagyjából ehetetlen) a leveleket és a fejeket is próbáltam levesben (nagyon keserű, aztán később meg sós!). Kéne egy szakács aki megmondja, hogyan tehetjük ízletessé (inkább legyen alapból ízletes mint hogy annyira ki legyünk éhezve hogy már nem is számít az íz).
Beküldte Roger.
Múlt este "rám jött" hogy salátát kéne csinálni. Kimentem a kiskertembe és csináltam. Fele-fele arányban szedtem fiatal gyermekláncfű levelet és útifű levelet. Megmostam, megszárítottam és ráraktam valami salátaöntetet, amit a lányom megcsinált addigra. Az útifű olyan ízű, volt mint a fejes saláta, de a gyermekláncfű keserű volt az öntet ellenére is. Ráadásul eléggé szívós rágás közben, nem úgy mint a ropogós saláta. Elrágódtam pár falatnyi gyermekláncfű levélen, ami úgy tűnt, hogy örökké tart és soha nem ér véget, és belegondolni sem tudtam, hogy fogom ezt az ízt lenyelni. De, bár csak egyszer ettem aznap még korábban, csak késő éjjel lettem újra éhes, amikor is hazajött a feleségem a munkából (ettünk is sült krumplit). Azt gondolom, hogy meg lehet szokni az ízét. Valami, amivel majd hosszú időn át mindig találkozni fogsz. Mindenki állandóan egy jó C-vitamin forrást keres, hát itt van ni a kocsifelhajtónál, nem messze. Ha meg jó salátát akarsz, csak útifüvet rakj bele és öntetet. Igazán nagyszerű.
Beküldte Clipper.
A mi egyik ősi étkünk a keserű citrom. Bárki vehet ilyet egy kínai fűszeres boltban. Az íze keserűbb bármi másnál, még a gyermekláncfű levelénél is. Mi úgy készítjük el, hogy kiszedjük a magjait és felszeleteljük a citromot és sós vízbe rakjuk kb. fél óráig, aztán sűrű kavargatás mellett kisütjük. Valahogy a sós víz kiszedi a keserű ízét. Szerintem ez működik a gyermekláncfű esetében is.
Beküldte Tian.