Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
1995. augusztus |
Az emberek nem telepatikusak természetüknél fogva. Míg néhány szituáció magában foglal egy erős érzelmi transzportot az egyik embertől egy másik felé, általánosságban a másik érzelmi állapota az emberek számára jobban érezhető a másik szavaiból, mozdulataiból és cselekedeteiből. Vannak esetek, amikor szoros kötelék létezik emberek között, mint amilyen például egy anya kötődése egy gyermekéhez, és néhány szituáció, ahol veszélyt vagy nyugtalanságot éreznek, a távolból. Ezek az esetek rendszerint nagy figyelmet kapnak, és az illető egyén tisztán emlékszik rájuk. Ez a ritkaságuk miatt van.
A kommunikációk a kapcsolattartóink felé magukban foglalnak telepatikus beszélgetéseket, a konkaktával, aki lehet, hogy tudatában van ennek, de lehet, hogy nincs. A telepatikus gondolatok, az emberek számára, sokkal inkább ábrándoknak tűnnek. A gondolatok egyszerűen belejutnak a kapcsolattartó fejébe. Ezek a kommunikáció fajták eltérnek az álmodozástól abban, hogy van bennük egy beszélgetési értelem, és hogy a kontakta lehet, hogy valami olyanra gondol, ami a személyes ismeretein kívül álló. Minden ember, akihez ily módon beszélünk, más. Néhányan - mentálisan - jobban hallják a hangunkat, mint mások. Néhányan nem tudják megállni, hogy közbe ne vessék saját elgondolásaikat. Néhányan a megfelelő irányokba viszik a beszélgetéseket. A kommunikáció összhatékonysága ezeknek és más tényezőknek a függvénye. A hatékonyság az idővel is változhat, hogy így hatékonyabbá, vagy kevésbé hatékonnyá váljon. A telepatikus üzenetünket egy kontakta a saját anyanyelvén érti meg, ha az szavakat is tartalmaz. Jóval azelőtt azonban, hogy a szó megformálódna a tudatában, a fogalmat érti meg. A szavak lehetnek az első külső kapcsolat, ami az embereknek egy fogalommal létrejön, de ezek valójában a végtermékei a fogalomalkotási folyamatnak.
A szavak annak eredményeként formálódnak meg, hogy az emberi elme megért egy fogalmat, és megfelelteti ezt hangoknak, amiket emberek adnak ki bizonyos körülmények között, mint amilyenek morgások vagy sóhajok, vagy hangoknak, melyeket tárgyak keltenek bizonyos körülmények között, mint amilyenek a puffanások vagy csilingelések, legvégül pedig megfelelteti ezt hangoknak vagy jeleknek, amelyeket más emberek alkottak, amikor ezeket a fogalmakat leírja. Először jön a fogalom, aztán a szimbólum, amely leírja ezt: az írott vagy beszélt szó. Mi a fogalmat közvetítjük a kapcsolattartókhoz, és ők gondoskodnak a szavakról. Amikor visszafelé kommunikálnak hozzánk, telepatikusan, először a fogalomra gondolnak, amit mi megkapunk, és aztán kiterjesztik ezt a saját elméjükben az oda illő szavakra. Az emberek a kommunikációra szavak keretein belül gondolnak, mivel arra számítanak, hogy más emberekkel kell kommunikálniuk. Ti, ahogy mondjátok, erre vagytok "behuzalozva" (hard wired), így nem kapcsoljátok ki ezt. Mindamellett a szavakra, amiket egy kontakta a fejében megalkot, nekünk a kommunikációhoz nincsen szükségünk. Ezek nekünk egyszerűen csak többletzajt jelentenek, és figyelmen kívül hagyjuk.