Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. augusztus |
- |
A Földet eónok óta látogatják, sokkal régebb ideje, mint amióta ember jár a Földön. A ti Földetek termékeny, és tele van élettel, az érdeklődés egy végtelen forrása a kíváncsiaknak. Éppúgy, ahogy utazókat hosszú tengeri utakon, vagy szárazföldeken keresztül való nagy távolságok megtétele közben elveszítettek emberi családjaik, ugyanígy ezek a látogatók is alkalmanként elveszítették a horgonyzóikat. Meghaltak, és a társaik nem tudták megtalálni maradványaikat. A halott szövet az halott szövet, és nem beszél, hanem inkább beleolvad a környező erdőbe vagy mocsárba, elveszik azok számára, akik idegesen kutatnak a társ után. Az emberek tudatában vannak, hogy a technológiájuk nem tökéletes, és a tökéletességnek ez a hiánya mindig jelen van. A telefon meglehet, hogy csak egy ujjnyújtásnyira van, és a mentő pillanatok alatt oda tud érni, de ha valakinek eltört a hordozható telefonja, amikor az otthonától távol haldoklik, lehet, hogy az illetőt soha nem fogják megtalálni!
A legtöbb esetben a látogatók csontjait nem ismerik fel annak, amik, mivel valamiféle állatok maradványainak gondolják őket. A maradványokat rendszeresen háborgatják dögevők is, megeszik, széthúzzák vagy szétdobálják, hogy egyetlen sértetlen darab sem illeszthető össze. Bármely maradvány, ami hajlamos lenne humanoidénak látszani, de nem emberének, megrémítene egy rátaláló embert, és az ilyen típusú helyzetek hajlamosak aktív tagadáshoz vezetni. A maradványokat ott hagyják, ahol találták, és még ha dokumentálták is őket és kollégák orra elé nyomták, a tagadás megakadályozza, hogy komolyan vegyék őket. Ha más okból nem, tagadás történik, mert a kutatóknak nehézségeik adódnak a felismerésben, hogy nincsenek egyedül, és hogy nem is az első és legintelligensebb tudatos lények az Univerzumban, nem a birtokosai mindannak, amit tanulmányoznak. Az illető a másik irányba néz, elmegy mellette, és azután elfelejti megemlíteni a leletet a beszámolójában.
Humanoid látogatók koponyáit, csakúgy, mint nem-humanoid látogatók ép csontvázait állították helyre és dokumentálták emberi tudományos kutatók. Ezek a felfedezések soha nem kerültek az újságok címlapjaira, mivel a média túlságosan nyugtalanítónak találja őket. Vannak fennkölt pillanatok, fojtott csöndek, amikor egy szót sem szólnak. Aztán valaki megemlíti, hogy a nyilvánosság esetleg nyugtalan lesz, esetleg elájulnak, vagy megtámadják a médiát csalás vádjával. Egy kicsit várnak a döntéssel, egy időpontra a jövőben, amikor az emberek már jobban előkészítettnek tűnnek ilyesféle dolgokra. Ha a látogatók csontjai egyszerűen szokatlan csontváz struktúrák voltak, be lehetne mutatni őket egy kihalt állat példájaként, és időnként pont ez az, aminek veszik őket. A csontok, amelyeket nem állítanak ki, olyan humanoid koponyák, amik szemmel láthatóan nagyobb agytérfogattal bírnak, mint az emberek; nagy fejek, aminek nincs ma birtokában az ember, és még kevésbé volt az előember. Ki akar betörni ezzel a hírrel, amikor szembe kellene néznie mindazokkal az egókkal ott kint, akik egy tollvonással elintéznék! Jobb hallgatni róla, legalábbis ebben az időben.