Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. július |
- |
A zéták nem házasodnak ugyanolyan értelemben, mint az emberek. Nekünk, a másokat-szogálóban, nincs olyan intézményünk, mint amilyen a házasság, ami a mi véleményünk szerint egyfajta rabság, kötelék, de ennek ellenére akarat szerint bele lehet lépni. Ha valaki megvizsgálja a házasság emberi intézményét annak valódi céljai fényében, és hogy ezek a célok hogyan valósulnak meg a mi társadalmunkban, látni lehet, hogy miért nincs szükségünk efféle intézményre. A gyermekek gondozása, a házasság leggyakrabban védett alapindoka, nem szükséges, hogy rendelkezés alá essék, mivel valamennyi gyermeket mindannyian gondozzák, és lelkesedéssel. Kárpótolni az alárendelt partnert, rendszerint a feleséget, aki talán évtizedeket szentel a férjének, hogy azután félredobják egy fiatalabb modellért, egy másik alapindok. A mi társadalmunkban, senkinek sem kell attól félnie, hogy kitaszítják. A fenntartás biztosítva van, méghozzá mindenkinek ugyanolyan szinten. A szexuális tulajdonlást, a tárgy teljes birtoklását ritkán ismerik el a házassági szertartások indokaként, de különösen igen konzervatív társadalmakban, a nők nyílt alku tárgyai. Erre nincs párhuzam a mi társadalmunkban, ahol a másik személy birtoklása nem létezik.
A házasság intézményére azért is támaszkodnak az emberi társadalomban, hogy a kötelezettségek kioszthatók legyenek. Józsi bácsinak nincs hová mennie, már süket és vak, így a család úgy dönt, hogy be kellene költöznie az unokahúgához, mivel az jól ment férjhez és egy nagy házban él sok szobával. A férj lehet, hogy tiltakozik, de mivel a házasságban meg van kötve, végül beadja a derekát, hogy felhagyjon a bűnös nyelvbotlásaival. Újra csak, a mi társadalmunkban, Józsi bácsi nem lett volna kétségbeejtő helyzetben, először is. Végezetül pedig, az emberek átesnek a szertartáson és viselik a gyűrűt, hogy így mások teljesen világosan megértsék, hogy ők egymással kívánnak élni. Ne legyen megdöbbenés: meg vannak kötve. Csak nézzetek a gyűrűs ujjra, ahol a kijelentésüket teszik.
A mi társadalmunkban minden egyes zéta szabad, és bár sok a kötődés, mégsincs kötelék. Míg az emberek esetleg úgy tekintik ezt, mint egy visszatérést a 60-as évekbe, ahol a szabad szerelmet kiáltották és a promiszkuitás volt a szabály, valójában épp az ellenkezője történik. Amikor nem kényszerítenek szabályok, és a valódi másokért való szolgálat kapja a hangsúlyt, a promiszkuitás nem jelentkezik. A promiszkuitás a leggyakrabban egy reakció az elnyomatásra. Ha valaki kétségbe vonná ezt, csak figyeljen meg egy csoport katolikus fiút, kiszabadulva a szerzetes nővér karmai közül. Zárjátok össze velük a lányokat! Ha nincsenek a szabályok, átugorjuk a neheztelést és a lázadást. Alkalmi vagy promiszkuit szex az emberi társadalomban is előfordulhat, mivel a szexuális hajtóerő erős, és az egyén önmagára koncentrál. Mindennek ellenére, az önkielégítéssel felszámolható a viszketés, miért kell hát fertőzéseket terjeszteni, és nem kívánt terhességeket okozni, hogyha valaki egy másikra gondol? A szexuális összeverődéseket meg kell fontolni és ezekbe nem szabad sietve belevágni, és ez a legeredményesebb ebben a kontextusban. Ennélfogva, nekünk kevesebb kötelékünk van, és több igaz kötődésünk. És igen, a zéták élnek nemi életet, és párosodnak, még ha jelenleg nem is szaporodnak nemi úton.