Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. január |
- |
Gyakran, azok, akik beletörődők vagy örömteliek az események egy fordulatától, mindazt a végzetnek tulajdonítják. Arra rendeltettek, hogy sikerük legyen vagy kudarcuk, hogy megtalálják vagy elveszítsék életük szerelmét, hogy a nyilvánosság figyelmében sütkérezzenek, vagy hogy félrelökjék őket, hogy hosszú és egészséges életnek örvendjenek, vagy egy korai halál vigye el őket. Vajon a cselekedeteiknek és az elhatározásuknak nincs semmi köze ezekhez a kimenetelekhez? Természetes, hogy nincs olyan elő-rendelt forgatókönyv, mely valakinek az inkarnációjára hatással lenne, kivéve azt, amit maga az entitás ír. Az érzés, hogy valakit a sors bélyegez, nem alap nélküli, mivel az entitásnak majdnem minden esetben vannak tervei az inkarnációra, és már kisgyermekkorától kezdve ezekkel a célokkal a fejében intézi az ügyeit. Hogyan hat ez ki az inkarnációra?
Könnyen megérthetők azok a helyzetek, ahol hírnevet és szerencsét kívánnak, és az a cél kezdettől fogva. A babát, aki látszólag semmit nem tud a hírnévről és a szerencséről, valójában úgy lehet találni, hogy azokat a módszereket gyakorolja, melyekkel a figyelem középpontjává válhat, és a totyogót, aki látszólag semmit nem tud a nélkülözésről és a szükségletről, úgy lehet találni, hogy játékokat és édességeket gyűjt össze és rejt el. Visszatekintve, ahogy látja a fiát, hogy hírnévre és vagyonra tett szert, az anya eltöpreng és felidézi a felnőtt úgynevezett végzetének korai előjeleit. Ahol a következmény kellemetlen, a sorsra ruházzák a felelősséget, mivel ki kívánna magának szerencsétlenséget? Mindamellett az entitás épp ilyen gyakran kívánja azt is - bűnösségből vagy kíváncsiságból kifolyólag -, hogy megalázást vagy balszerencsét tapasztaljon, és munkába állítja ennek megrendezését a kezdetektől fogva. Az örök vesztes, aki elvet egy sor cselekvést, amint a dolgok elkezdenének klappolni, a csúnya lány, aki nem képes ápoltnak vagy tisztának maradni - mind maguk okozzák a végzetüket több ezer úton-módon, ami nem mindig látható a többieknek.